|
|
|
|---|---|
 |
|
| Bálnavadász… | ||||||
| Alig dereng, lapul a csend,
A vén ladik, halászni ment. Fénycsóva vetül a tóra, Felhőt bont a hajnal-óra. * Még sötétes van. Sötét csend van, nem dereng Ő bálnavadász. * Napfény sugara Vetül víz felszínére Ő kihajózik. * Tengerről álom Nem hagyta, hogy pihenjen. Most fáradtan megy. * Ma is tengerről álmodott, Ahol bálnára vadászott. Csalódva érzi a hiányt, Ölelgethetne egy széplányt. * Sötét szélcsend van, A vitorlások állnak. Ez motorcsónak. * Tengeri álma Emlékeztette, múltra. Bálnavadász volt. * Öreg már, fáradt, De éjjel, jól felbuzdult. Ő megmutatja. * A nagy halat kell Kifognia… ezt nézzék. Ő tudja… Menjen. * Kicsi a csónak, Így hogyan fog nagy halat? Ő hajthatatlan. * Hozzáértése? De kelléke már nincsen. Nem gondolta át. * Nagy hal, nem várt rá. Két nap után indult el. Nincs nagy hal, csak víz. * A szél is elcsendesedett, Tegnap vitorlást kergetett, Éjjel nem kapott a nagy hal, Pár kicsi van, víz volt nagy fal. * Éhes volt, fáradt, Kormány is már nehéz volt. Csónak ment haza. * Réveteg szeme, Elmerült hullámokba… Víz árját látta… * Szeme, mereven, csak mered botjára, Hiába a csali, nincsen kapása, A parton senki sem várja, Nincs már párja, se egy bálna. * Már sötét este Volt, kikötőbe beállt. Mindenki aludt. * Fény semmi nem volt, Lapult a csend mindenhol. Szíve félrevert. * Móló lépcsőjén, A szív oly’ nagyot dobbant. Leállt a motor. * Már nem volt hiány… Botja becsúszott vízbe… Élet… színdarab. Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú csokorban… | ||||||
| ||||||
