|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nincs igazságom?! | ||||||
| Bármit mondok, itt nem fogadják el,
Hiába igazam… őrjöngéssel Szállnak velem szembe, mondanivalóm Süllyedjen el velem, mint lékelt hajóm. Még a szívem vágyna sok újra és szépre, De csak búbánattal nézek fel az égre… Eljutok-e még oda, hova mindig vágytam… Boldogság kertjébe már nem visz el a lábam. Az égben szférák zenéje csak fokozza csendet, De nem ad, amolyan bút feledő rokonszenvet. Nekem már, tán’ nincs többé remény és igézet Pedig hittem van… reméltem hasznos elmélet. Elmélet? Óh, csak addig van, míg mások Nem állítják, hogy… eh, valótlanságok! Együttműködés, az itt kihalt… vagy nem is volt? Itt még azt is rám fogják, volt… részemről koholt. Van tán’ objektív igazság, főleg együttműködésben? De, ha felek nem igazak, akkor együttműködésen Nem lehet egyetértést kovácsolni, oly’ ellentétek Feszülnek, mik ellen nincsenek hatásos ellenmérgek… Bármit mondok, itt nem fogadják el, Ellentmondással élnek, kétellyel Hallgatnak meg, ha tán meghallgatnak, De közbevágnak, hogy elhallgassak. Bár van igazam, néznek kétellyel. Bármit mondok, sohse fogadják el, Ellenállnak, belém szúrt tövissel… Már nem akarok semmit... cudar élettel, Ha meghallgatnak... veszetten bősz kétellyel… Mit mondok, tőlem, miért nem fogadják el? Vecsés, 2011. szeptember 10. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
