|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elmúlás… 2. | ||||||
| Az elmúlásról versben és 10 szavasokban meditált a szerzőpáros
A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég, Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még… A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr, Kutakodás közben a saját magányom gyötör…. Már nem táplál életet, Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt. * Ismerem az ördögöt, biztosan elviszi a múltamat, Megkaptam én már erről, jó régen a valós jóslatokat. Múltam pillérét hordom, mint vitéz, a már rozsdás kardokat! Az ősz színei odavesztek, A hajnali derek mindent fehérre színeztek. * A halotti torom képei már itt lebegnek előttem… Mögöttem, még integet a letöltött, semmise életem. Körbenézek, észlelem, hogy nincs is már mám… semmi ilyenem. Semmi sem mozdul, téli álomba vonul Vagy válik fagyhalál áldozatául. Vecsés, – Szabadka, 2017. augusztus 4. – A három versszakot én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A címe:” Hajnali derek…”. | ||||||
| ||||||
