|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ahogy jő az est… | ||||||
| Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik,
És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik. Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom, Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. Estefelé az égbolt oly' szép, gyönyörű, mámorító, A milliónyi csillag beborító fénye csábító. Holdsugár fény is megérkezett, hozott üzenetet? Legalább remény lenne, gyógyítaná a lelkemet... Valahol egy szép dallam csendül... kitölti lelkemet. Vecsés, 2013. január 2. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
