|
|
|
|---|---|
 |
|
| Magyarságom | ||||||
| Magyarságom heveny kínnal éget,
Hordozom, mint dervis titkos vétket. Őkegyelme a hazugság rám kurjantott: Tanuld és mondjál Te is, egy nagyon nagyot! Parancsolta, hogy pór, térdre-porba Lantodnak nehogy maradjon nyoma… Szolgám a pénz, a kincs, meg még a szűzies erény, Becsületem és az életem, minden az enyém! Fény, a pompa, amit csak nekem adhat a föld, Minden kicsike cseppet, a serlegembe tölt. Magyarnak lenni bús ég-vívás, szürke póri sors, Elindulsz százszor, Te legalább százszor megbotolsz. A napod viharfelleges, fakó, mint éji hajó, Ez csak régi gálya, pusztulás tengerén haladó! Gúnyolhat ármány, sírva mondja meg jövőt a balga jós, Én maradok a süllyedő gályán, mint utolsó hajós… Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Ölvedi László [1903 – 1931] azonos c. verse átirataként. | ||||||
| ||||||
