|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kerékpártúrára indultam | ||||||
| Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt. Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba… Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba. Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei, Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei. Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt, A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt. (Septolet) Kimásztam, Bicajt kihúztam, Tanakodtam… Ázott ürge voltam, Magamba karoltam, Menjek-e… hosszan meditáltam. Magamba, komorodtam. * (Sedoka duó) Fönt irtóztatón dörrent, Majd’ fejemre estek a felhők. Eső fürdetett. Föltámadt a szélvihar, Arcomba vágta, mind… az esőt. Csak menekülni… * (3 soros-zárttükrös) Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba, Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva. Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba. * (Bokorrímes) Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak? Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak. Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak. * (3 soros-zárttükrös) Orrom vége eleredt, keveredett a sárral, Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással… Orrom vége eleredt, keveredett a sárral. * (Bokorrímes) Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat, Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat. Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó, Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó! Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre, Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe. Jó forró vízben talán két órát henyéltem, Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem. Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
