|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha már könny nélküli a szemem | ||||||
| (leoninus)
Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő… Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra? * (tíz szavas) Föld remeg, reszket a szó, Szikrák között hallgat a jó. (senrjú) Fáj a gondolat némán, súlytalan a jó. Szikra elrebben. ** (leoninus) Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény… Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend. * (tíz szavas) Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom, Némaságban visszhang a sorsom. (senrjú) Remény már semmi... ordít bennem a csend is. Múlt újra rám lép. ** (leoninus) Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél. Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát. * (tízszavas) Szél port hint a szemre, Levél hull, szív várja csendbe. (senrjú) Könnytelen szem áll, szél viszi, mi még maradt. Szív, hazát se lel. ** (leoninus) Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen. * (tízszavas) Rendet sehol nem lelünk, Föld elnémul, az ember volt velünk. (senrjú) Képtelen a rend, Rendetlenség nő... rend kell! Csend lesz örök úr. Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta. | ||||||
| ||||||
