|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tegnapi volt holnap | ||||||
| Ez a mai reggel…
(Bokorrímesek) Reggel van! Ma fog elmúlni a már tegnapi holnap, Estére meg megérkezik a mai, de majd’ tegnap! Ébredtem, reggel van! Holnap meg majd elmúlik a holnapi holnap… Holnap estére már erősen mólóban lesz a holnapi holnap… Nincsen nekem szegénynek semmi másom, Csak régi, ősi rongyos nagykabátom… Nyári melegben táskában hurcolom... Állok vakablakom előtt és bambán bámulok kifelé, Annyira nem látok semmit, hogy a lelkemet hideg lelé… Mérlegelem, hogy ez maga köd? Eszem csak kifelé mené… * (3 soros-zárttükrös trió) Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm, Én vagyok magamban, magamnak esendőm… Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm. Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom, És lám lőn… lehet holnap talán jobb lesz… mi is volt álmom? Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom. Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom, De engedtessék meg, hogy saját életemet káromolom… Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom. Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik, Vágyak fénye lehet, eme álmom fénye… csukott szemem alatt már ébredezik… Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik. * (senrjon) Minden reggelre új nap Jelenti, hogy ő a mai nap. Fogy a sok holnap… Visszaút nincsen, éjfél A vízválasztó, ez maholnap! Eltűnő holnap… Régmúltnak meg láncai Nincsenek is, itt… más halál győz! Elhalnak… napok! * (senrjú) Mindig új holnap Ami csak jókat regél… Te hazugság-gép! Mindig jár erre Új holnap… biz’ új mese. Te hazugság-gép! Mindig érezni, Holnap közeledését. Te hazugság-gép! Érezni az új És ez maga a bulvár… Te hazugság-gép! * (HIQ) Várjuk vagy Sem, holnap… jövőt? Hah! Jövő? Tudjuk jön, De mit hozhat ránk? Vak reggelt? Álmaink Tán’, összetörtek? Vagy törnek? * (Tízszavas) Minden semmi, csak éljük életünket, Igy jó holnapok… meglepnek bennünket! Este elalszok, majd reggel ébredek. Alvásban volt álmom? Ezen révedek…. Éjfélkor holnapért, soha nem ébredek, De néha reggel, izzadtan kelek… Vecsés, 2024. november 25. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, amikor meditáltam | ||||||
| ||||||
