|
|
|
|---|---|
 |
|
| A nap fénye... | ||||||
| Hamarosan: újra virágszirmokat táncoltat a tavaszi szél,
A nap fénye majd melengeti didergő lelkemet, mi már elkél. Mikor a kis tücskök egy pitypanggal vígan húzzák húrján nótáját, Egy padon ülve csendben nézem, ahogy a hajnal kibontja magát. * A sok tavaszi felhő esőt hoz, rohanvást ide ér… csak úgy szárnyal a fecske, Végre újra virágzik a rét, a mező és gyerekkel teli játszó terecske. Gyengéden hozzám simul, lágyan érint, ölel, arany fényével csendben átkarol, Tavaszba öltözött kertek illatát hozza, a csodát, mit magához nyalából. * Kedvesen néz, majd barátként rám bólint… szirmaival int nekem a nárcisz, Tél minden itt maradt fagyos éjszakáját a heves, tavaszi szél elvisz... Dalával éltet... egy sárgarigó vidáman trillázik zöld fű ölében, Lemosva a világ porát a vétkét, terhét, hogy megtisztulva ébredjen. Vecsés, 2025. május 21. – Siófok, 2025 május 21. -Kustra Ferenc József- írtuk: Fehér Péter azonos című verse két szerzős átirataként, a szerző engedélyével. Én írtam a páratlan sorokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva pedig a párosokat. | ||||||
| ||||||
