|
|
|
|---|---|
 |
|
| Bíborvörös sortűz… | ||||||
| Nyáridőben…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre, Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe… A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre. Ott is ér a nap éltető sugára, Arcomon mit rop… a bíborfény tánca. Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett, Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett. Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor, Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor… Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor. Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz, De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz! Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben. | ||||||
| ||||||
