|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szívemben gyújt lángot… | ||||||
| Borús éra – szélvihar…
Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen… De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen. Láttam, az út is nyálkás, csúszós és sáros És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos. Esik a fránya eső, hideg szél is fúj, Még a kutyát is beengedem, muszájbúl. Szegény pára ne szenvedjen, a rossz időtől, Bent összebújva szabadulunk, csömörömtől?! Kint… látom, a hideg szél dühöngve süvít, vadul, Jobb nem kimenni, ő az úr, magának pazarul… Bízunk kutyámmal, minden szélvihar véget ér egyszer S kimegyünk a saját kiskertünkbe… ott nem lesz vegyszer! A kéményben még haragosan fütyül a szél, Behallik dallama… most semmi jót nem ígér. Sötétlila felhők, kutyámmal vágyjuk, távozzatok! Nekünk, ne süvítsetek, inkább menjetek hozzátok. Hosszúra nyúlt, ez a hűvös, esős időszak És bízok benne vége lesz… borús érának. Én akkor gondtalanul élvezhetem, kertemben szabadságot, Lesz szép napsütötte táj… Mi szívemben gyújtja szeretetlángot. Vecsés, 2013. június 19. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
