|
|
|
|---|---|
 |
|
| Te vándor felhő | ||||||
| Rácsodálkozás az őszi természetre…
Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj? Ha, nekünk majd eső kell, ez az utad felújul? Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj? Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató, Úgy tűnik a következő ménes, már tán' havat hozó… Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató. Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú, Amikor tél hidege ellen, hó kellene... akkor is szűkmarkú… Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú. Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin, Nem fogom a felhőket látni, isten veletek feleim... Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin. Az esti sötétség, maga a végtelen, Égen kóricál tekintetem… féktelen... Az esti sötétség, maga a végtelen. Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc – írva, 3 soros-zárttükrös –ben. Ezt úgy kell olvasni, hogy először az első két sort egyben, majd külön a 2. és a 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló lényege! | ||||||
| ||||||
