|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hová is lett | ||||||
| Nem tudom, hová is lett az én vonatom,
A sínekem mellett magamat baktatom… Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön, És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny? Vonszolom magányosan Sáros sorsom, mocskosan, Ha kapnék még egy esélyt Nem élnék magánosan. * Látom a vasúti pálya szélén, sok a kopasz ágú fa, Közben elmélázok, miért, mitől lenne ez nap más, pont ma? Hová lett az én élt létem, Hol van a sok fa-levelem? Elfújta az őszi szél, Eltűnt a sok rőt levél. Mint a csupasz fák, árva Lelkem egyedül zenél. * Mondják, ki egyszer elvetemült lesz, az is marad, Mosakodhat bármennyit, a lelke tán' úgy marad? Én nem lettem elvetemült, így lelkem jó marad? A sors, létem hiába Vonta fekete gyászba, Lelkem hófehér maradt, Testtel harmóniába. * Hová lett a régi szép életem, mi nekem, nem is volt, Hová lettek a vágyaim, ami nem volt magam koholt. Hová lett a szeretet... mi kisfiúként begyakorolt? Vecsés, 2017. november 17. – Szabadka, 2018. február 17. - Kustra Ferenc József– A verset én írtam, a háromszor négysoros-hét szótagos „Zhuzchici” = „bambuszliget” formát [Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen…)] szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Egyedül árván” | ||||||
| ||||||
