|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tegnap sétáltunk a kiserdőbe | ||||||
| Az utolsó őszi kirándulás…
Tegnap sétáltunk a kiserdőbe, mert bizony régen voltunk kint az igazi zöldbe… Tegnap sétáltunk nem esett, de sütött nap... nem fújt a szél sem, jobb idő nem lehetett. Tegnap sétáltunk, pihenés vezette ötletet és a délután jobb nem lehetett Okos emberek mondták, hogy a zöldnek négyezer árnyalata van, de nem blöffnek. Ücsörögtünk a régi kispadunkon, így bejutottunk a „pihenő kapunkon”. Léleksimogató volt ahogy a napsugár fák közé türemkedett... a napsugár. Míg ücsörögtünk, látva láttuk a leveleket, mind az összes hulló betegeket. Néztük, hogy a négyezer zöldet egészíti, rozsdás és igy fölségesen mennyei. Végül persze úgyis lehullik mind, a négyezer szint így aztán el is veszíti mind… Pihentettük szemünket, Mert ennyi járt már a testünknek. Őszi utolsó… Pihentettük lelkünket, Mert ennyi járt már a testünknek. Őszi utolsó? Pihentettük testünket, Mert ennyi járt már egészünknek… Őszi utolsó! Vecsés, 2023. november 1. – Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
