|
|
|
|---|---|
 |
|
| Élet vonatozok… | ||||||
| Ablaknál ülök a vonatomon, a többi hely üres, látom vakon…
A villanyoszlopok, mind elrohannak mellettem, szoruló torok… Nem unatkozok, mert néha őzeket is látok, ó… kisasszonyok! Bámuláson kívül semmit ne tevékenykedek, de örülök, hogy leledzek. Már unalmas, mert csak a tájat nézhetem, igy telik lassan életem… Végtelen az út, láttam máris lakott és romos tanyabokrokat is! Kattog alattam a kerekem, összeérésnél -kat… -kat… nem defekt ez alattam… Volt már néha utasom is, most hallottam, hogy valaki lehúzta a Wécét is! Huh! De ki vagy és hogyan kerültél ide? Nézem az ajtót, ki léphet be! Nos, a szerzőtársam nem hagyott egyedül, nem ülök tehetetlenül… Mondta, akkor szállt föl, mikor a gőzmozdony vizet vett föl… Addig itt marad velem, míg megint nem lesz mozdonyom… víz vételem… Mondtad, hogy ne üljünk itt éltlen-szomjan, Igy hoztál kácsa zsíros kenyeret, meg kávét termoszban. Nos, akkor majd újra élem, hogy az élet kissé unalmas egyedül nékem. Jön az újabb élet rész, ami biz’ monoton… ha egyedül ülök a vonaton. Bizony ilyen az életem, a sorsom élet receptre ezt írta föl nékem… ** Jó, hogy találkoztunk, s elővettem a kávés termoszunk, Ittunk lassan kortyolva, néztük a tájat bámészkodva. Veled maradok kettesben, amíg víz van a gőzösben. Tankoláskor majd leszállok és szépen hazaballagok. Vecsés, 2024. augusztus 5. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva Írtuk 2 szerzősnek. Az utolsó 4 sor a poétatársam munkája! Művünket az ötletvers ihletésével írtuk. | ||||||
| ||||||
