|
|
|
|---|---|
 |
|
| Büszke… | ||||||
| Meditációm…
Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet... Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán' letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * Száll a dalom, mint egy Pillangó a nagy légtérben. Töltse kis teret… vágy! * Domboldal lankája, Ellenmondása oromnak. Bár az, még nem kopott. * Lankán egy nagy, hízott birkanyáj legelész, Érdekes, a sok birka, mind fölfelé néz… A fű friss, dús, állat így, nem is csenevész. Alig látszik, de kopár bérceken sasok is laknak, Vadásznak, mert ők is örülnek egy húsos falatnak. Terjesztett szárnyakkal, távolságokat learatnak. Gondolok sok mindenre, jól fölkorbácsolt a képzelet, Próbálok valamit összeilleszteni, jó mivé lett? Az országom, mit most sírva látok, ennyire kevés lett? Közben csak esik rám és a birkákkal együtt ázok, A vizes hajam alatt érzem, hogy reszketve fázok. Ha ez így megy tovább, megérem, hogy lassan szétmállok? A légteret márpedig kitölti a büszke orom, Csak én vagyok hazám prófétája, esős falakon? A légteret márpedig kitölti a büszke orom. * Egy Haza Polgára Vagyunk. Nézz föl! Itt kell halnod is… * Tegyünk és imádkozzunk együtt, ha nagy bússág elgyötör! Magától semmi nem lesz jobb! Mutatja az égi tükör… Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
