|
|
|
|---|---|
 |
|
| A régi nők | ||||||
| (Bokor rímes csokor)
Tudod-e még kik voltak a régi nőid? Olyanok voltak, mint a kertben a fáid? Emlékszel régen bizony, hogyan is ragyogtak néked? Elájultál, ha arcodon meg simítottak téged. Emlékszel, hogy ha nő volt közeledben, dadogtál? Közeledtek, neked ragyogtak… jobban dadogtál! Ha nő közeledett hozzád, heves lámpalázad is lett, Ahogy közeledtek, neked még a vádlijuk is szebb lett. Kerti fáid voltak a hobbid, Azt hitted, valaki majd leszid… Azt is gondoltad, hogy ha mással hálnak máris, nem tevéled, Akkor az már a világvége és e szégyent túl nem éled! * (leoninus csokor) Azt gondoltad… mint a bíráid, rád olvassák a hibáid. Közben meg a nők azt várták, szeress! Meg a lelküket tárták… Hányszor motyogtál: jaj, ezt elhibáztam, juj, én mit is vártam? A régi nők olyan finomságok… kiknek meg kellett kóstolnom a húsát, De sorsom nem teljesítette, csak harmada engedte át finomságát. Azok voltak még az úrinők, ők voltak a szerelem hírnöknők, Akkoriban telefonon nők? Személyesen mentem… ők úrinők. Férfi akkorban még ezt hajtogatta: vagy magában csak motyogta: Egyik bolond volt, a másik teljesen más, engedékeny... ily’ volt a porond. Persze volt, hogy az udvarlásba beletaláltam, mint vakond, ez volt műgond. Kik voltak ők, gőgös királynők, vagy koszos vízből hattyúk… vágyott úrinők! Én sokszor sírtam, mikor találkát nekem nem szánták… pedig tán’ vágyódták! Tudod-e még a régi nőket? Szeretted és gyűlölted őket… Tudod-e még a régi nőket? Vagy nem ismered már meg őket? Juj, hová lett a sok kellemes parázna, hová lett a fiatal testek varázsa? Mára már, izzó nyarukra, hűvös ősz ült, van már sok elhízott és van, ki megőszült… Még van ki él és lett vén-gonosz boszorka… Neki már nem ad vigaszt, csak az ima! Szerelmet… álmatlan éjjelekre nem emlékszik, aludni nyögve készülődik… Te már hány éves is vagy… hatvan, vagy tán' hetven? Fiatalság már múlt... lehetetlen! Lehet, úrinő sem már, emlékezete sem régi, a reuma üldözi már. Nálad már szintén elszállt a heves-vér élet? Heves fiatalságod hová lett? Biztos már csak temetőt vizionálsz szívedben, s már nem vagy fiatal lélekben… Vecsés, 2025. augusztus 27. – Kustra Ferenc József – írtam: Heltai Jenő: azonos c. verse nyomán, átiratban, alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
