|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megint szilveszterhez értünk… | ||||||
| Ismét elmúlt egy év, ennyit öregedtünk
És akkor is így van, ha nem tetszik nekünk. Jönnek, mennek az évek, mint jelen eset is Mutatja, hogy bontjuk a pezsgőt, koccintunk is. Sokan most megfogadnak mindenfélét. Kár, mert úgysem tartják be, mert a lét Nem lehet egy fogadalom függvénye. Ki, ha változik, az neki valós igénye. Bontsuk ki a pezsgőt, mindjárt éjfél van Kakukkos órát nézzük, figyeljük, ha van. Mindjárt lesz, hogy petárdák durrannak, Félős kutyusok meg elbujdokolnak. A kismadár reppen ki és be, Kakukkol nekünk az időt jelezve, Most éppen kakukkolt hetet És ezzel jelzi, hogy Elvesztünk egy évet, mi volt, mit már megéltünk, Mely már a történelmünk, múltunk nékünk. Bontsuk ki már a pezsgőt És töltsük pezsgős poharakba Készülve a nagy koccintásra, A múlt hátul hagyására, Készülve a jövőre, Az életre, az Újra, A továbbélésre! Ez az év sem volt jobb a többinél, Pedig szerettük volna, hogy ennél Több és jobb is legyen a részünk, Mindenestől… jobb legyen életünk. Már tízet kakukkolt, emeljük a poharakat Készítsük lelkünket és gigánkat, Nézzünk a másikra szeretettel És a jövőt várjuk tisztelettel. A saját életünk, ha nem tiszteljük, Elveszti értelmét az életünk, Nem lehet mindig más a hibás, Bár a rossz körülményekkel Ez lehet pech, átok dualitás. Tizenkettediket kakukkolta, ezzel átléptünk Az újévbe és már… a múltra visszatekintünk. Csendüljenek a pezsgős poharak, Jókívánságok hagyják el szánkat. Örüljünk együtt az újévnek, Anekdotázzunk a réginek… Kétezer tizenkettőben ne gyűlölködjünk, Irigységgel ne gyötörjük az életünk! Fogadjunk el másokat, úgy amilyenek, Így legyünk boldogok, sikeresek, emberek! Örömteli, sikeres magánéletet, Boldogságot mindenkinek! Örömteli sikerekben gazdag, boldog Újévet mindenkinek! Vecsés, 2011. december 30. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
