|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tengeralattjárós kimentés… 3. | ||||||
| A II. Világháborúban Albionból…
3 rész Gerhard tudta, hogy milyen a halállal szembenézni… Félelmét bizonytalansága generálta… még élni! Romboló előttünk és mögöttünk… hátsó gyorsan közeledik! Rádiós súgta. Tartsa az irányt, vigye le száz méterre… főmérnöknek ezt a kapitány súgta… Első lapátok tíz, hátsó tizenöt – adta ki a parancsot a kapitány, ő is súgta. A hajó lent száztíz méteren állt… a kapitány intett, hogy lejjebb vigye… A búvárhajó lassan, óvatosan, de araszolni kezdett süket csendben lefele… A pityegés, elég erősen hallatszott, közben jól belebúj az ideges fülekbe… Gerhard csak és a mélységmérőt figyelte! Nem gondolta, hogy kétszáz méter a hitelesítése. Voltunk már százötven alattt is kicsikét vele… Az ejtőernyős megbabonázottan figyelte a mélységmérőt, Kapitány csak intett neki, mutatta: tán’ százhetven elérhetőt. Közben újabb pityegés hallatszott s figyelték, mint követendőt… Hajó nyolcvanra, másodlagos hajtómű háromnegyedre! Az U-boot nekiindult és meredeken emelkedett felfele. Az első romboló kitért a haladási útvonalból, A másik mögöttük, lassan távolodik az útból! Mély vízi bombák… vette le a rádiós a fülhallgatót. A fenébe! - Látszott, hogy zavarja a kapitány hallgatót. Miért nem menekülünk el innen? Kérdezte Gerhard, hallkan… Mert itt az Asdic vak területén vagyunk s megtalálnának a rohamban. A rádiós megszólalt: lassan közeledik, romboló sebessége csökkent: Kapitány rögtön kiadta utasítást: Tartsuk az irányt és a sebességet. Rádiós megszólalt: romboló hátramenetben gyorsan közeledik! Tartsuk a sebességet és mérjék közben az időt, hogyan közeledik! Teljes csend, másodlagos hajtóműveket kikapcsolni! Az elektromos motorok megállására nem kellett várni. A romboló a motorokat kikapcsolta, de még közeledik. A kapitány csak biccentett, megértette, még közeledik. Az első bomba, rettenetesen megrázta a búvár naszád testét… Gerhard kiáltást hallott! Padlón meglátta vergődni Schislert. A férfi próbálta körömmel elásni magát a hajó padlójába És véresre horzsolta a csonkig letört körmeit, nagy kínjában. A sturmscharführert megrázta a látvány és mélységesen megdöbbentette, Hogy őt eddigi alkalmakkor a saját félelme, hogy vezette, most megértette. Egy bomba megint a közelben robbant és a világítás kialudt. Csend lett és ez bántón, gyorsan zuhant rájuk… lét majd’ elaludt. Egy perccel később gyenge, vörös fény világított. Gyenge látás alakult. Romboló előttünk és gyorsan távolodik a rádiós jelentette! Lüth kiadta – Mindkét hajtómű teljes sebességgel előre! Mi folyik itt, kérdezte aznejtőernyős, hova sietünk? Egy elektromos hiba miatt, lehet a játszmába elkéstünk… A hajótest héjába piczo-elektromos érzékelőket építettek. Ezek felfogják a kint érkező fizikális rezgéseket! Ezt jellé alakítják és a rádiós hallja a pityegéseket. Kicsi fölszabadultunk szólt Lüth… vegyük elő a menekülést újra. Tartsuk az irányt, motorokat háromnegyed fordulatra… Úgy tűnik leráztuk öket, így már indulhatunk haza! Utolsó parancs: emelkedés periszkóp mélységre - tán’ hazajutunk békében. VÉGE Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper „Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában | ||||||
| ||||||
