|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szádból, mi kiesik… | ||||||
| Ó, a kimondott szó…
Szádból, mi kiesik… (bokorrímes) A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek, A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek. A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek! (3 soros-zárttükrös) Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza, Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája. Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza. (bokorrímes duó) Hmm… az életben a második esély? Hogy amikor lefele lejt a meredély? Ha kimondod, az már maga az esély? Van oly’: „elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből. Van oly’: „szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből. Van oly’: „ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből? Van oly’: „megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből… (leoninus) Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor. Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor (HIQ) A szádból Kiesett szó… vég! Vissza nincs! (senrjon) Amit egyszer kimondtunk, Azt már elfújja a kinti szél. Még ha suttogsz is! (leoninus) Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany” *** Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér, Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér. Nem a szó számít, hanem ahogy mondod, Hangod zenéje tárja fel a gondot. Van, mikor a csend többet ér a szónál, Idő súgja meg, mi igaz, mi formál. Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod, Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot. (Tíz szavas) A szó hangja messzire ér, Szívben marad és sokáig elkísér. A szót az idő formálja, A helyzet ma csenddé torzítja. (Senrjú) Kimondott szó már, nem fordul vissza soha. Hangja megmarad. Szó száll a csendben, hangja sebet ejt mélyen. Csend őrzi némán. Ugyanaz a szó, más időben mást jelent. A hang dönt végül. Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
