|
|
|
|---|---|
 |
|
| Este fényénél | ||||||
| Esti számadás…
A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. Hogy miként látod visszanézve, magadba. Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem. Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott, Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott. A lemenő Nap, bíboros szép fényében. A vöröslő és alaktalan felhőben Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben? Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni, Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni. Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni? Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad, Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad. Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
