Hétköznapi pszichológia…

(Halmazrímes)
Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény,
A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény.
Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém,
De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém.
Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek.
Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek.

Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd,
S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd.
Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel,
Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel.
*
Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan.
**

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó)
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét.
Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét…
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét!

Lágy, langymeleg szél,
Finomas nyárról mesél…
Lágy, langymeleg szél.
*
Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor,
S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por.
Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám!
Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám!
*
Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik.
**

(Bokorrímes trió)
Bennem én meg helyes… bennem rögzíti,
Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti.
Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat,
Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat.

Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat,
Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat.
Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék,
Egy kis szabadságért bármi megtennék.

Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors,
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors…
*
Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel,
Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel.
Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már,
Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár.
*
Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad.
**

(HIQ közös duó pár)
Én remény
Velem együtt él.
Bízzak… kér!
*
A remény,
Veled együtt él!
Mindig bízz!
**

Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal.

...

A múló időben
Vigaszt is kéne nyújtani,
Nem csak posványban tartani.

A múló időnek
Törölni kéne már rosszat,
Nem pedig nyújtani hosszat.

A múló időnek
Gyógyírként kéne működni
És sikert kéne ömlengni.

A múló idővel
Már meg kellene újulni,
A sikert előre tolni.

Budapest, 2000. július 9. –Kustra Ferenc József– íródott: anaforásban.

...

Hétköznapi pszichológia… Akcióban már az egész világ…

(senrjú)
Új akció van!
Vásárolj, oly’ sok pontért!
Vedd… mit akarunk!
***

(leoninus 10 szavasban)
Minden olcsóbb lett, ma már muszáj, ami tegnap csak kellett.
*
(leoninus)
Csábít a szó s ragyog a csalfa akció… s ha kosarad már tele... úgy jó!

Vecsés, 2025. június 26. – Siófok, 2025. június 26. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként a hétköznapokról. Én írtam a senrjút, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a leoninusokat.

...

Az azúrkék tán' a boldogság színe?
Az ott fenn a pilóták játékszere?
Szabadon csak repkednek, mint madár,
Az ő életvágyuk teljesült már.

A madárnál, felhőnél gyorsabbak,
Mint a villám, le és fel… cikáznak.
De marad a kérdés; szabadok-e?
Fejük felett… a kabin plexije.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

...

De, hogyan tovább…?

(9 soros)
Megszülettünk, ez lét!
Hallgatjuk, szív zörejét,
Meg a test napi neszét.
Megszülettünk, már lét…
Van, kinek ősz lengi… létét,
Berozsdásítja… elméjét.
Megszülettünk, volt lét!
Mindnek kaszás suhintja létét,
Nyitja, túlvilági életét.
***

Életre keltem már.
De a boldogság nem vár
Tárt karokkal sodor ár!
Tudom, szép lehet - bár!
Most valahogy még jót nem áll!
Bú és könny kéz a kézben jár.
Feledni olyan kár!
Cipőm talpához tapad a sár,
Télben ragad, sír a hideg nyár.
***

Túl korán érkeztem,
Hét hónapra születtem,
Ám nem adtam életem!
Életre születtem,
Mindenért kellett küzdenem,
Az élet nem kímélt engem.
Megszülettem, éltem…
Egyszer el kell mennem, nem kétlem.
A halál mondja ki majd: Végem…

Vecsés, 2018. szeptember 13. – Mórahalom, 2019. június 9. – Szabadka, 2019. február 15 – Kustra Ferenc József– az első csokrot én írtam, a 2. –t Farkas Tekla, - a 3. –t Jurisin Szőke Margit, a címe: 'Egyszer el kell mennem…'

...

Korcs vagyok, mert annak születtem,
Gödörben tengetem életem.
Ez nem élet, csak tengődés,
Bízok, hogy lesz itt még földrengés.

Már tudom, a sorsban hinni kell,
Nem harcolhatok a dzsinnekkel.
Ember éli, mi meg van írva,
Befolyásolni nincs hatalma.

Érdekes, hogy csak rossz dzsinnekkel
Találkozgatok, jószerivel.
Ők nem engedik meg, hogy legyen
Önbecsülésem, jó életem.

Mifelénk nem laknak jó dzsinnek,
Engem nagy ívben elkerülnek.
Tán nincs szükségük nyomorékra,
Egy harcképtelen mihasznára.

Bölcs vagyok ma már annyira, hogy
Belássam az élet rövid, fogy.
Én már gödörből ki nem ugrok,
Remélem, hogy fel sem támadok.

Úgy látom, a gödör mélyül,
Senkit nem várok segítségül.
Látom már, nem jön erre senki.
Mások szemében vagyok; senki.

Esti alkonyat visszfényében…
Nem látom a jövőt; ekképpen.
Körmöm is elkopott… még ássak?
Minek? Nincs értelme a mának.

Vecsés, 1999. április 18. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...