(Septolet duó)
A csend,
Álarcban van!
Esend'…

Kis zajt szeretne,
Még telene…
Ő esengő csend…
Cseng…
*
Sokatmondó csend,
Magába esend',
Még kitelne,
Ennyit szeretne.

Beszorult szó
Nem való…
Torok kaparó!
*

(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
A csend ajtaja berozsdált a magány falába,
A csended bús magányod, a szíved pitvarába…
A csend ajtaja berozsdállt a magány falába.

Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más,
Hah, a csend is kommunikációs eszköz, ugyan mi lenne más…
Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más.

Vecsés, 2014. december 30. - Kustra Ferenc József

...

Testem elfárad!
Nem csak este fekszek le…
Biz’ ez öregség.
*
Időm, meddig tart?
Éjjel álmatlan vagyok!
Biz’ ez öregség.
*
Paplanom megvéd?
Néha kitakarózok…
Biz’ ez öregség.
*
Ha mégis alszok,
Akkor, néha álom lep.
Biz’ ez öregség.
*
Csillagok fénye
Nem ér el, van redőnyöm.
Biz’ ez öregség.
*
Udvaron köd van,
De ez lepi éltem is!
Biz’ ez öregség.

Vecsés, 2020. november 23. – Kustra Ferenc – íródott: az öregségről, senrjú csokorban, fél haikus-láncban.

...

Orkán, te féktelen, vad vihar!
Miért bántasz, hagyd abba hamar…

Eltépted az esőköpenyemet,
Leverted a fákról gyümölcsömet.
Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
Még most is hallom, tehén múgását.

Tudom, amit tudok… te elmész innen
És életünk, helyes vágányra zizzen.

Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj?

Vecsés, 2013. augusztus 11. – Kustra Ferenc József

...

Délután még nagyot napoztam,
Esteledik, nemrég napoztam.
Mélyre kékül az ég,
Ez feszélyezettség…
Árnyakban hosszasan napoztam.!

Hazaérek, karomban teste,
Közben hűl is, ilyen az este…
Hideg vizet iszok,
Élvezve kortyolok…
Nyár! Hangulatos naplemente!

Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban.

...

Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.

Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!

Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.

Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
Leszek-e még életem adósa?

Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?

Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.

...

Kell-e most, valamit is tennem?
Kell-e most, valahová mennem?
Kell-e valamit, másképp tennem?
Kell-e máshová, másért mennem?

Van-e még, mit meg is kell tennem?
Van-e még, hová el kell mennem?
Van-e még, mit másképp kell tennem?
Van-e még más? Hová kell mennem?

Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...