A poéta munkaeszköze…

Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.

Persze mégis mit írjak, fölsejlenek a múlt évek,
Kezemben fogom a lúdtollam, ó, ti régi évek…
Nagy levegőt veszek, emlékezek ti kopott évek.

Szinte hallom a papírt, ahogy zizeg, írjak már,
Így nekilátok, és a gyertyacsonkom gyújtom már…
A lángja persze nem kicsi, az lobog, mint munkás rendesen,
A fényében írok a lúdtollal, szinte épületesen…

A papír, úgy látom mintha nagyot mosolyogna a gyertyacsonkra,
Elérte, amit akart, megindult a toll és a tinta szántása…
A poéta azonban már ír, közben hallgat és nőnek a sorok,
Írásban gyűlik a sok betű és a sok szó, meg mondanivalók.

A gyertyacsonkom már tényleg múlik, kezdi a végét járni,
Bár a lángja még láthatóan tovább is akar szolgálni.
Csend volt, csak a tollhegy sercegett, ő is akart még szolgálni.

A képzeletem, ahogy papírra kerül, el is kezd szárnyalni,
A gyertya még gyűri, él, viszont látni, hogy szeretne maradni,
Képzeletem már írásban, a láng fényében akkor most stilizálok,
A versen, a papírral, a lúdtollal, a gyertyalánggal elmélázok.

Vecsés, 2021. július 11. - Kustra Ferenc József

...

A poéta munkaeszköze…

(Bokorrímes csokorban)
Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom.

Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.

Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom,
Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom…
Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm.

Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik,
Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik…
Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik.

(Anaforás, belső rímes)
A költő hallgat, és menetrendszerűen ír,
A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír…
A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír.

(Anaforás, belső rímes)
Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom,
Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom…
Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom.

Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József

...

Ha tollad engedelmes, ujjongva fölöset írsz?
Ha témák makacsok, vagy ragyogásul elszédít,
Ha netán a nagyszerűségén az örömtől sírsz
Vagy kéregetősként versed, ajtódhoz beállít…

Ha csak egy pirinyót kinyitod a gondolatod ajtaját,
Befurakszik, elsodorja gondolatod építő árját.

Vecsés, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József

...

Kacsázni a tó felszínén,
Vadkacsázni nádas szélén,
Horgászni a Balatonba,
Belenézni a Vezúvba,
Célba lőni a vurstliba,
Beülni a körhintába.
Ezek jók és kedvtelések.
Kinek ez… lehetségesek?

Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc József

...

(leoninus trió)
Sűrű-sötét erdőben csillog pillanat, pontosabban; a napsugár pillanat.
Mi csak kirándulók vagyunk, nem zavar, látni, hogy nincs ellenünk, rosszat nem akar.
Tele az erdő alja remek, puha avarral, felhők nincsenek… akarattal?

Oly sokat lehetne itt sétálni,
E gyönyörű teremtést csodálni, élvezni.
*
Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő.
A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj.
Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár.

Nyugalom és csend körülvesz mindent,
Tudva, valahogy, valami már elment...
*
De idő ostora lecsapott, nagy vihar képében végigvágott hátunkon egy nagyot.
Jó, hogy volt nálunk összecsukható ernyő... mit vihar legott széttépett… mi, menekülő.
Futottunk hazáig, rossz ernyőt vittük egy fáig, eső bőn' szakadt, futottunk hazáig.

Élménydús nap vége látszik,
Mikor a fáradt lélek álmodva alszik.

Vecsés, 2023. április 1. – Arad, 2023. április 5. - Kustra Ferenc József – a leoninust én írtam. A tíz szavasok szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina munkája.

...

Poéták a hétköznapokban…

(3 soros-zárttükrös trió)
Az élet hömpölygő sodrásában
Külön is van mozgás, e világban…
Az élet hömpölygő sodrásában.

Az élet csak szavakban fogalmazódik,
Írva, soha mondva, mindig megérződik…
Az élet csak szavakban fogalmazódik.

Micsoda sodrában szállnak a gondolatok,
Közben rögzülnek a legnagyobb gondolatok…
Micsoda sodrában szállnak a gondolatok.
*

(Tükör apeva)
Egy,
Minden
A tudat,
Az akarat...
Csak ez számít majd.

Csak ez számít majd,
Az akarat,
A tudat
Minden
Egy.
*

A gondolatok közvetítik az elmondhatót
És nemkülönben a fontos maradandót…
A gondolatok közvetítik az elmondhatót.

A sok fájdalmas élmény az ihlet,
Amit majd mindenki átélhet.
*

Poéta mitől indul be? Van, éli a gondolatot…
Szerepet játszik az ihlet, mi indít folyamatot,
Poéta mitől indul be? Van, éli a gondolatot…
*

(Tükör apeva)
Szív
Megtört,
Rohanó,
Fojtogató,
A vágyakozó

A vágyakozó,
Fojtogató,
Rohanó,
Megtört
Szív
*

Élmények keresztfonata, lökdösheti a poétát,
Ő meg már igy leírhatja a gondolatsorát…
Élmények keresztfonata, lökdösheti a poétát.
*

(Tíz szavas)
Mikor beszélni sem lehet,
A szót és verset is szeret.
*

A nagy poéta olyasmit is ír, mi másokat megfog,
Még lelke is segíti, nem vacakol: ésszel gomolyog…
A nagy poéta olyasmit is ír, mi másokat megfog.
*

(Tükör apeva)
Ír
Verset
Békésen,
Szenvedéllyel,
Örök szellemmel

Örök szellemmel,
Szenvedéllyel,
Békésen
Verset
Ír
*

(anaforás, bokorrímes)
Valljuk, hogy a poétának írni kell: mert olvasó ezt várja el.
Valljuk, a poéta dolga: az olvasóit jól varázsolja el.
Valljuk, a poétaság művészete: olvasót kápráztassa el.
*

(Tíz szavas)
Némaság nem vonatkozik az igaz üzenetre,
Harsány mindegyiknek a története.

Vecsés, 2023. február 1. – Arad, 2023. április 18. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükröst én írtam. A 10 szavast és a tükör-apevát írta; szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina

...