|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tornádó támad fel. | ||||||
| Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek, megcsókollak, megölelek Tengerkék szemedbe belenézek, Amiben ott meglátom a lelked. Lelked láttán, boldogság viharzik át testemen, Zöld szemem mélyében, tengerkék szemed, Vad vihart kavar fel. Vad viharból tornádó támad fel, Amit ketten Mi alkotunk meg. Testünk, lelkünk eggyé válik, Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le. Lassan elcsendesednek vágyaink, Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik! Még egyszer belenézek tenger kék szemedbe, Ami megcsillan az én zöld szememben. Aztán testünk elválik egymástól, De a lelkünk ott marad egymásnak! | ||||||
| ||||||
