|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lassan tavasz érkezik… | ||||||
| Még hideg a hajnal, még sötétek a felhőfodrok,
Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok. Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya, A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza. Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal, Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal. Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe, A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe. A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba, Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva. Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő, Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő. Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket, A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget. Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát, Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát. Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével. | ||||||
| ||||||
