|
|
|
|---|---|
 |
|
| A tavasz, érkezőben… | ||||||
| (Bokorrímes)
Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen, Boldogan röfögnek és túrnak serényen. Visit a sok malac, tanulnak keményen. Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek, Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek… Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek! Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak, És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának! * (Haiku) Hullámos dombsor Legelővel borított. Virágok nyílnak. * Szelek már frissek, Felszárítják utakat. Új jövő-remény. * Nap melegen süti az erdőt, mezőt, a kopasz rétet, De éled már a héthatár, kezdi kivirítani a létet. Jöjj már, hozzánk tavasz, légy illatokkal teli, Közben nagyon jó, ha zápor a port elveri. Tél tábornokunk az örökös harcban már elfáradt, El is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat. Most már látjuk, hogy igyekszik a felébredt nap, Sugara is éled, látni, szinte lángra kap. A fák, ha beszélnének, sóhajtva nyújtózkodnának, Ez a szép tavasz bizony tevékeny, rügyet bont ágnak. * Leszálló estben, Felhőfüggöny ég elé. Tápláló zápor. * A búvóhelyén telelt, de most kibujt a róka, a ravasz, Ebből is tudhatjuk, hogy már bizony itt van az igaz tavasz. * Kóbor kikelet Is jelzi, itt a tavasz. Zöld szín kavalkád. * A madárodúk Fiókákkal telnek meg. Csivitelés zúg. * Falevél zöldell, Virág szórja illatát. Növés már serkend. * A maradék tél, még elrepül a friss szellők szárnyán. Kismadarak meg faágakon ülnek, mint a vártán… A tavaszi szél, a kertbe is bejön, Kicsit bénán, és szinte ökörködön… Vecsés, 2016. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott; haikuban és vegyes versszakokban. | ||||||
| ||||||
