|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ébred a hajnalpír | ||||||
| Tavaszodik…
(3 soros-zárttükrös duó!) Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon, Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon… Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon. Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén, Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén… Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén. * (Bokorrímes duó) Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket, Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet… Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők, Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők? Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek, Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek… Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek, Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek. * (Leoninus) Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok. Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok. Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze… Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne… Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul? Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek? Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről… | ||||||
| ||||||
