|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sajna… | ||||||
| Teraszon ülünk csendesen,
Eszünk, borozunk rendesen. Csendben, némán beszélgetünk, Felrémlik előttünk életünk. Később szó kerül jövőről, Én lemondok a desszertről. Inkább anekdotázgatok, Így derűs perceket okozok. Van sikere másnak, nekem is. Eldöntjük az élet szép, vagyis Azt inkább, hogy éljük életünket Ha már megkaptuk létünket. Lassan telik az ember ideje, Lassan ránk száll a csendes este. Békesség, szeretet leng körül, Társaság emészt, csendben ül. Hessentjük a szúnyogokat, Topogtatjuk lábainkat. Ezzel verjük taktust, ütemet, Sorra vesszük sok éneket. Ez kéne most is, mit oly’ rég Ez gyermekkoromban történt még. Sajna békés idők elmúltak S ezek ma már csak vágyak. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
