|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az észak-afrikai el-Káb kikötője… | ||||||
| A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen… A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget, Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet. A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette, Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette. Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak, Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak. Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak... Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott, Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott. A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott... Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott... Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet, És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet. Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben... A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben. A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott, De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott. Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe, Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve... A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe, A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége! A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton, Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton. A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában… Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában. Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
