|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ré és a Fá között... | ||||||
| Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon. A szívem a nyugalmat megleli nyomban, Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van. Hajó ringat minket a selymes víz hátán, Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán. Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban, Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van. Nincsen rá szó, se pontos definíció, De minden szívdobbanásod nekem való. Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan, Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van. Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény, Pillantásodból életre kel a remény. Élet zenéje bennünk születik, lobban, Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van. Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva - | ||||||
| ||||||
