|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nehéz dolog | ||||||
| Létezik még olyan csodás dolog,
Amitől még a szív megdobog. Akad még olyan furcsa érzés! Felmerülő érdekes kérdés! Miért érzem olyan egyedül magam? De ha mellettem van eláll a szavam. Hiányát mikor már alig tudom elviselni, De mégsem akarok belőle kiszeretni. Hisz Ő egy oly csodás teremtés! Meg sem érdemelném szerelmét. Nagy úr a félelem, és az őszinteség. Szívemet adnám a szerelméért! Mindig, ha egy ajándékot viszek, A mosolyát látom álom szépnek. Többet adok egy apróka doboznál. Vele adom a szívemből egy darabkát. De erősebb-e a barátság a szerelemnél? Erősebb-e a szívem a kezeimnél? Hogy úgy öleljem át, mint egy hétköznapi barátot, Vagy mint egy szerelmes, aki őrzi szívében a lángot! | ||||||
| ||||||
