|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kirándulók! | ||||||
| (leoninus trió)
Sűrű-sötét erdőben csillog pillanat, pontosabban; a napsugár pillanat. Mi csak kirándulók vagyunk, nem zavar, látni, hogy nincs ellenünk, rosszat nem akar. Tele az erdő alja remek, puha avarral, felhők nincsenek… akarattal? Oly sokat lehetne itt sétálni, E gyönyörű teremtést csodálni, élvezni. * Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő. A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj. Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár. Nyugalom és csend körülvesz mindent, Tudva, valahogy, valami már elment... * De idő ostora lecsapott, nagy vihar képében végigvágott hátunkon egy nagyot. Jó, hogy volt nálunk összecsukható ernyő... mit vihar legott széttépett… mi, menekülő. Futottunk hazáig, rossz ernyőt vittük egy fáig, eső bőn' szakadt, futottunk hazáig. Élménydús nap vége látszik, Mikor a fáradt lélek álmodva alszik. Vecsés, 2023. április 1. – Arad, 2023. április 5. - Kustra Ferenc József – a leoninust én írtam. A tíz szavasok szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina munkája. | ||||||
| ||||||
