|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kútba esett egy szavam… | ||||||
| Meditált a szerzőpáros, versben és HIAQ –ban.
Csend, nyári meleg szél. Magányos vízlelő a kút, Társaságra vágyott. * A kút káváján ültem és beleesett egyik szavam! Utána ordítottam, jöjjön ki de, nem volt hatalmam. Viszont a saját visszhangot, jó hosszasan... csak hallottam! A szó belé esett, Vagy talán benne fogant meg? S a visszhang a remény. * A mélység jól elnyelte a szavamat, Én a víztükörben néztem magamat! Sirattam megfulladt, halott szavamat. Csalfa, hiú remény. Megcsalt. Csak álom. Tán az sem. Amit ér az könny s bú. * Sajnálom, mert jó és kedvenc szó volt, Nekem eddig tisztelettel hódolt… Most már így, a lenti csönd fölbókolt! Azt mondja, hogy szeret, Nem igaz, én úgy gondolom - Megfulladt már a hit. Vecsés, 2015. szeptember 17. – Mórahalom, 2017. december 27. -Kustra Ferenc- A verset én írtam, a HIAQ –kat szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla. | ||||||
| ||||||
