|
|
|
|---|---|
 |
|
| Óh! Te Remény… | ||||||
| Állítólag a remény hagy el utoljára
(3 soros-zárttükrős) Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni, Ha volna otthon hol, lehet lepihenni… Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni. Ha Volna Valaki, Ki haza vár… Oda röpülnék! * Nincs meleg otthonod. Hazád, házad, álmod se tán’... Oly üres vagy, hideg. * Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai, Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai! Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven, Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben. Csak Otthon A neve… Magány, bánat, Nem nyújt meleget… * Csak szíved kertjében, Fák ágain ring a remény. Tiéd nem lehet az. * Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt, Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt. Szép Is volt, Maradt csak Szomorúság. Üres lakás s ágy… * Bánat ölel, csókol, Karja lágyan simogat most. Sosem voltál boldog. * Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni, Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni? Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább, A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább… A Remény Elhagyott. Hogyan tovább? Óh, bár csak tudnám… * Viharban ácsorogsz, Megtépáz, meg is vet százszor. Nem félsz a haláltól. * Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye, De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye. Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba, Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba. A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak, De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak… Volt Sok szép Reményem, Mind becsapott. Hittem bennük! Kár… * De valahogy mégis Napfény érint, kócos árnnyal. Valahogy tovább élsz. Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin (Szőke) Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája. | ||||||
| ||||||
