|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hósivatagban… | ||||||
| Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban, senrjú -ban.
Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, szomszéd is hiányol! Ártatlan vagyok! * Krasznojarszkba, öt nap és éjjel ment folytonosan vonatunk, A vidék élet nélküli, kopár pusztaság, itt rohadunk? Ez már igazi hó sivatag, semmi vegetáció nincs. Szél, vadul orgiázik, skálát végigénekli, hangja kincs? Zizegéstől, suttogásig, Vagy a bömbölő robajig… Permetezhet itt a hideg havas eső, Hangja, lehet fájón síró, vagy zenélő, De lehet jeges, sűrű hó szakadás, Vagy lehet, szimfóniafuvolázás. Minden más itt, reggel, nappal és éjjel… Idehoztak, átkozott helyre, kéjjel. * Sírás-rívás itt Nem segít. Sors keze int: Mint egy karmester. * Fogolytáborban a fogolynak másra nincs is lehetősége, Mint megaláztatásra, kínra, éhezésre és szenvedésre, Szörnyűségre, fáradtságra, kegyetlenkedésre, Némaságra, tűrésre, az embertelenségre, Lélek nélküli életre, érzéketlenségre Negyven fok hideg már borzalmas, a lét is megszűnik… Helyébe fásultság, fázás, érdektelenség szökik. Itt már nem barátja, nem bajtársa, senki, senkinek, Csak hideg van helyette... véget hozza mindenkinek! * Szibériai Nyár elviselhetetlen! Perzselő meleg… Itt, nyár három hónap csak. Télhez képest, kis vacak. * Gyógyszer itt nincsen, Nyáron van malária! Szúnyogháború. * Szibériai Tél, vérfagyasztón hideg! Csontkemény minden. * Itt élet rendje. Minden jön, minden múlik. Végtelen, örök… * Fekete, szakadt Kabátomra hull, pihe. Szomorú hózás. Meleg bakancs vastag sál, De a halál, meg nem áll. * Iszonyat csonttá Fagy, félelem húsba vág. Porrá tört álom… Könny pereg, jégcsappá fagy! Bajuszt borít, már jeges… * Hó, mint tollpihe, Fehér lepedő. Takar. Szív is megfagyott! Annyira nagy a hideg, Hogy levegő is rideg. * Életünk felett Egy jeges puszta lebeg. Imát kántálunk. * Jég foglya lettek. Ők halálraítéltek. Jég rabszolgái. * Hadifoglyoknál Olcsó az emberélet. Simán „eltűnnek”! Boldog, aki túléli, De azt meg is kell élni. * Hóban derékig, Nem lehet menekülni! Biztos fagyhalál. Sorssal, meg kell alkudni, És éhesen alkuzni! * Itt nincs más, mint szó, Mit még magadra vehetsz. Légy filozófus. Nyári egyenruhában Vészel telet, fázósan. * Fűtés, az összes Ruha felvétele. Jaj! Tetűk nyaralnak. * Nem lehet komisz Hidegben aludni sem! Megvont tüzelő. * Gonoszság, élet Része! Kiirthatatlan. Büntetés; jégcsap. Mindenki meghasonul, Élet itt ki nem virul. * Trojkán jár az Ezredes felesége. Lovak is fáznak. A nagyasszony mosolyog, Éhségtől… szem úgy kopog! * Ha nagyon csúszott, Trojkát, lovak sem húzták! Akkor mi toltuk. A nagyasszony kacagott, Hóba markolt, ránk dobott. * Egy trojkahúzó Ló elesett, lába tört. Rögtön levágták. Tisztek, friss húst kaphattak. Sokat, mindent befaltak. * Tisztek barakkja, Rendesen ki van fűtve Bundában járnak. Ennivalót melegen Eszik! Van itt még ilyen… * Nagy hóban trojkázás sincs, Nem kell tolni! A hó, kincs?! Barakkot fűteni kell, Kályha nincs és nincs mivel. * Az éhes rabok, Éhségben… havat ettek! Lett torokfájás. Orvos, kezelés nem volt. Elhatalmasodott! Holt… * Tüdőgyulladás, Betegség napi oka. Biztos vég kezdet. * Mínusz negyvenben: Viharos szél tép, karmol. Bajuszt leszakít. * Itt nincsen orvos, Nincsenek sarlatánok! Kopottas fénykép… A menázst, tisztek kapják, Csak hadd gyűljön, azt hagyják. * Nincs ágyúlövés! Hó-csend. A hó csikorog! Itt trend. Kíváncsi szemed mered, Más van? Észre sem veszed. * Hideg! Nincs meleg! Világ végén, nincs élet! Lélek is befagy! Gondolat értelmetlen, Vágy; haza! Ez végtelen… * Otthon kiszabadult a harangszó szeretett templomunkból, Nagyon-nagy sóhajok szakadnak föl a sok imádkozóból. Ott van így, vasárnap délelőtt a család apraja-nagyja, Értünk is imádkoznak, a biztos szabadulásban bízva... * Szerelmi mámor Táborban, hóba fullad. Álom, életért… Hideg fogságban, álnok Álmok! Csőd-ember álmok… * Imperatív a Táborélet. Túlélni! Nem kell megfagyni! Birtokolom e helyet, Kell hozzá a képzelet. * Úr, a hó és jég! Hideg, nem föderatív. Itt nincs hóember. Kit büntetésből hagynak Havasodni… Ők fagynak! * Reggel, jégvilág Táj, tündéri szépségű. Hátborzongató! Csillogó hó, jégtükör, Mint csipkefátyol gyönyör. * A felkelő nap Sugara, rózsaszínű. Kísérteties! Havas táj fehérsége, A látvány szörnyűsége. * Kik nem remélnek, Fáznak és gyorsan halnak… Vállon, életsúly! Temető! Sok néma sir. Hely van, bővítést kibír… * Már a hóvakság Is járvány lett. Sorscsapás! Sötét szemüveg. Fagyos hómezőt nézek, Lelkemnek bent mesélek. * Kegyes az élet, Hogy nem tudjuk sorsunkat. Nagy jótétemény. Mások szemébe nézek, Magamról, mit meséljek? * Halál, bátraktól Fél, sőt meghunyászkodik. Nagy tapasztalat. A halál hamar, lesben, Úrrá lesz gyáva lelken. * Nagy tapasztalat. A hideg, nem gondűző! Nem is éltető! * Feltámad, jég-szél, Szibériáról mesél. Hópihék tánca… Hazaút legközelebb? Vihar hozza közelebb? * A faág kopasz Nincsen rajta madárka. Madártrilla: szél. Búfeledést fúj, hamar, Jégbe-fagyott hóvihar! * Akkor ott, karácsonyeste mutat hőmérő, Hogy a hideg a szokottól is oly’ eltérő. Megnézzük, elámulunk, de bizony mutatja, Mínusz ötvenötig süllyedt le a higanya! * Hahota száll fel. Ácsolatlan lakoma! A lötty is kihűlt… * Szembe a téren, Fekete köd. Kóborlok. Hűlés kockázat. * Hideg csípte arc, Vérkeringéstelen láb. Fagyott sérülés. * Nagy a bánat itt, Jég, hómező, fojtogat. Sikítok! Hang nincs… Nem hall és lát senki sem, Szibéria! Életem…? * Látom még arcod Jég nem fedte emléket… Te vagy éltetőm! Szívünk még majd összeforr? Hazajutok? De mikor? * Több év nélküled, Oly’ sok! Porhüvely vagyok. Mennék már hozzád. Keresem lábad nyomát, Hóban a lenyomatát. * Lélek mezején Veled vagyok, múlatunk… Mit álmodozzunk? Hozzád mennék már haza, Egyébként is vár: haza! * Éjfél borul már Havas, bokorerdőre. Kémény nem füstöl! Megvesz, Isten hidege. Babám! Hazajutok-e? * Temető: gléda. Fejfák égnek merednek. Fogynak, magyarok… Otthon behívták, ő ment. Várták! Haza már nem ment… * Szép a hóesés, Ha nem lesz a temetőnk. Vastag hóréteg. * Nincsen fűtés, csak Jéghideg! Megfázhatok. Az, utam vége. Istenem engedj haza! Vár a szerető tanya… * Nincsen megoldás, Innen már hazamenni. Tudok oroszul… Mennék… jobb lenne trópus? Otthon fán még él mókus. * Elfogy mindenki És elfogyok majd én is. Tél! Szibéria. * Belülről fakad, Sok ezernyi gondolat… Megyek-e haza? Gondolathoz megváltás… Mikor mondják: indulás? * Magamban élek, Vakító, fehér fények. Nincs hószemüveg. Rettegést én egyedül Élem át itt legbelül. * Jégben és fagyban Rettegek! Mások szintén… Erről beszélünk. Mindenki menne haza. Sokaknak itt lesz sírja. * Bakancsomra jég Tapad. Vonszolom magam. Lábam is fázik. Nem hagyhatod el magad, Bakancs, mely úton halad? * Kék menny magasban. Mi itt a jégpokolban. Nyári rongy. Álca. Felemésztődik a test. Fagyott! Nyomorultul tart. * Csak vérben ázik Mégis ártatlan lélek. Még ész is megáll… Otthon van virágos rét, Itt, hagyjuk az érvelést… * Oly nagy hidegben, Emberenként jégcsapok… Tavasz! Olvadás? Mi itt megfagyott, jeges, Nekem az már végleges? * Csontig hatoló talaj menti szél, csak fújt, Szinte égetett, pedig olyan könnyű volt, Hogy az ágakról még zúzmarát, le sem fújt. A mezőre a hóvihar, csak óvatosan lopakodott, Aztán nem kímélte magát, erősködött és rendet vágott. A mínusz harmincötöt, fázósan, ötvennek éreztük, Ha fél öklömnyi pelyhekben esett a hó, ezt észleltük. A hóvihar, hosszan és megállás nélkül csak tombolt, A kavargó hópelyhek ködén át, semmi nem látszott. Ez, a veszett fergeteg, körös-körül, dúlva rombolt. * Két méteres hó, Más itten, semmi sincsen. Nincs lapátolás! Hó, majd tavasszal olvad. Fákon a bimbó duzzad. * Sűrű hó ér a térdig… Legalább ennyi mindig. Hó, ha derékig ér már, Onnan nincsen kiút már. * Nincs érvelés, csak Kétely. Meghalt vélemény. Ételmaradék. Kárhozottak sétálnak A hóba, állva fagynak. * Fagyos tegnapok, Jeges, újabb hónapok. Magas hó, jég, fagy. Fogynak bennem tegnapok, Túlélem? Új fagynapok. * Ködbe révedt nap, Lázas, tébolyodott lét… Kint, jeges a szél. Vad hideg, tombol, támad. Mi melegíti hátad? * Magam serege Vagyok. Jégvihar győzött. Nincs meleg fegyver. Holdárnyékban a halál. Nyáron térdig ér a sár. * Fáj itt az emlék, Fájnak a hideg szavak. Fáj a múlt perce. Nézek jövőbe, de mit? Hideg! Látom a semmit. * Vágtatnak, apokalipszis sátán lovasai, Mind gonosz?! Embertelen, minden lélek nélküli! Ismét ránk szakad, kegyetlen szibériai tél, Éjjel-nappal folyvást hull a hó, rabszolgát ítél… A vastag, méteres hólepel, beborít embert, tábort, mindent, Egybefolyik éjjel-nappal, fehéres szürkület borít minket. * Életet bénít, Szibériai hideg. Élő szörnyűség! * Kiszolgáltatott, Nyomorult hadifoglyok. Büntetés miért? * Mind száműzöttek! Didergő hadifoglyok. Szökni innen? Hogy? * Hideg borítja Gondolkodásukat is. Elterpeszkedik. * Hideg! Hó! Jég! Fagy! Hóakadály, méteres. Elfogyhat élet. * Mint tébolyodott, Dúlt, tombolt a fergeteg. Vihar őrület. * Süket a hó-csend. Mélységes, diadalmas! Mindent beborít. * Hópelyhek, halkan Hallgatják a vad szelet. Széltől rettegnek. * A lélek él még, De testem egy váz csupán. Már csonttá fagyott. * Éjfél borul rám, Kezdődik újólag… nap. Tán’ ez sem lesz jobb. * Itt van csend! De nem Érint. Néma éjszaka. Új másodpercek. * Hideg a pára, Támad, és ide leül. Magamban küzdők. * Itt minden halott. A lét megfagyott jégcsap. Megfagyott mosoly. * Katona sírok, Lét hűtőszekrényei. Nincs feltámadás. * Otthon vár család. Síró gyerekek, asszony. Kutyus meg nyüszít… * Sírokon, nincs mécs, Csak hótakaró! Jeges. Fejfa is havas. * Pihentek! Hantok! Ártatlan lelkek, fejfák. Név olvasható. * Homályos árnyék! Eltűnt hazaút remény. Halkan elosont… * Itt kell maradni. Küldöttség! Nincs eredmény. Szívem megszakad. * Nincs üzenet, csak Vakremény! Nagyon éltet! Ima és sírás… Itt nincs jó vagy rossz mérleg, Sok jég, ideköt végleg. * Félelem emészt, Hogy én itt megfagyok-e? Otthon árnyéka. * Kopasz az erdő, Nincsen levél vagyona. Mulatság vége? Könnyelműség? Fagyhalál! Édes Babám, még várnál? * Homályban árnyék! Hazaút remény csillan! Öröm uralma… * Hat évet voltam Itt, éheztem és fáztam. Tudok oroszul… Ennyi… életem része. És testem egészsége? * Ő hazajutott! Tüdeje, beteg maradt. Ő volt… tanítóm. Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József Fogolytáborokat túléltekkel történt –főleg fiatalkori- személyes beszélgetések és olvasmányaim alapján… | ||||||
| ||||||
