|
|
|
|---|---|
 |
|
| Betonrengetegben bandukolok… | ||||||
| Betonrengetegben céltalanul, botorkálva... bandukolok,
Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok… A kezdődő naplemente sugara is megtörik, Üres gondolataimból talán, minden törlődik… A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet, Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet! Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem, A sötétség beborít… ad igazit nekem… Az este izgalmakat ígér, csend már tobzódik... sötéten át, A sötétség sűrűsödik, végleg eltapossa... napfény nyomát. A sötétedő este, akar... csak csábít a hívó szavával… Bandukolok, nem látok, tapogatok, éjsötét… húz magával! Vecsés, 2014. február 24. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
