|
|
|
|---|---|
 |
|
| Majd nászt ülünk! | ||||||
| A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem…
Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz' nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy nászt ülünk de, majd, ha megérem! Ő lesz, aki kiüti a dugómat és így már lesz lékem? Megpályáztam, aspiránsa vagyok a hátralévő létnek, Még küzdők inkább, tudom, a segéd-kaszások engem félnek… Hallottam is már róluk, hogy majd, nagy kasza-fenést ígérnek. Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó nagy igát, Viszont, már tán' nem én fogom eltüntetni az élet mocskát… Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát. Várj még... előttem az élet, csak győzködőm magamat, Leélem, ami még van, bár már nem lelek aranyat… Még van időm... bejárom a saját útvonalakat. Vecsés, 2016. március 8. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
