|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nekem, még az sem sikerül… | ||||||
| Bús, könnyáztatta arcom az eső veri,
Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri… Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok, Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet, A végére lásd, hogy mindenki mivé lett… Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull, Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl. Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj, Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj… Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok, Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. A Hold fekete felhők fogságában él, Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél… Erőlködik, jól átnézne a felhőkön, Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm. Van olyan, kinek napsugaras élete, Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete… Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok, Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok… Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok? Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
