|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nyár-végi eső ömlik… | ||||||
| Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan,
Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan... Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába, Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba…. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába. Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék, Fönt biztos a kétkezi munkások, cseppeket összeszögelték… Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék. Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik, Még így nyárnak végén, bízvást bízok benne, hogy meg nem fázik… Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik. Most érkezik meg a bejárónő, hallom a kulcs nyikordul a zárba, Az e havi fizetése felét, spórolásként, ledolgozza máma? Most érkezik meg a bejárónő, hallom a kulcs nyikordul a zárba. Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak, Nekünk, ennek vége... Takarítónők söprűvel majd, ha elsuhantak? Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak. Vecsés, 2020. január 29. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód konklúziója. | ||||||
| ||||||
