|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon | ||||||
| Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon,
s az álom messze elkerül. Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod, a lelked hova száll, repül. Játék az élet és te játszol, ki nevet a végén, kérdezed. Bárhova fordul a kocka, taktikázol, úgy nyerj, ne legyen mit vesztened. És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket, soha többe visszahozni már nem lehet. S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág, egy szóra vár, s új életre kel. Mert könnyebb álarc mögé bújni, mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj. Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb, megtagadni mit a szíved szívedből kíván. Múlnak az órák, telnek az évek, s a lelked némán könnyezik. Álarcba bújtatott remények, takarják fájó könnyeid. Játék az élet és te játszol, a szabályokat jól ismered. Mégis, ha van még egy dobásod, a tétet emelni sem mered. | ||||||
| ||||||
