|
|
|
|---|---|
 |
|
| Poéta magánya, karácsonya… 1. | ||||||
| Merengés: versben, haikuban és 10 szavasokban…
Magam vagyok itt a sötétes lakásban, Bár, kislámpa ég, a dolgozó szobámban. Este elfogott ez a nagy magányérzés, Szeret-e engem valaki... lélekérzés. A szörnyűséges Magány, tarol, mint kaszás. Érzelemmentes. * Ablakon át nézem, kint csendesen hullik a hó, Karácsony hírnöke, aki megérkezett… de jó! Kicsi és nagy apró kristályok, tél lehelete. Összeállnak, szeretettel, és lesznek föld leple! * Ha nem ásod fel a virágágyást, felveri a gaz! Igaz szavakat, hogy ültetsz? Ki lesz, aki irgalmaz? * Megható a karácsonyi béke, gyertyák gyúlnak, Pici lángok égnek, pislog a fény, de komorak. Örömtáncot járhatna a sok fényhasáb, De hogyan, amikor nem egybe fénynyaláb? Mert az igazi, karácsonyi varázs, útmutatás… Amikor együtt a család és nincsen képmutatás. Ha ma hozzám is eljönnének?! Te a szemembe néznél, Legalább ma! Te is tudod, a szeretet ott van kéznél… Milyen gondtalanok lehetnének az ünnepek, Pátyolgathatnánk egymást, kiket igen szeretek. Pedig a konyhában voltam egész délelőtt Sütöttem, főztem nektek én, mindenekelőtt… * Átjárja házat, Fenyőillat. Vacsora… Veletek ennék. * Bizakodunk, földre leszáll a béke és nyugalom, Szívetekben, együttlétre nagy szeretet nyugodjon. Ezen a szép napon, a sok indulat lenyugodjon. Fenyőfa, szépen villog, nagyon mutogatja magát, Szeretném, ha körülötte állna az egész család… Ó, ha eljönnének és meglátogatnák e tanyát… Vajon eljönnek-e nagy tiszteletből, Meglátogatnak-e mély szeretetből, Itt lesznek szívből? * Karcolom papírt, Bánatomat leírom. Ez… én magányom. Vecsés, 2015. október 21. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
