|
|
|
|---|---|
 |
|
| Karácsony idején… | ||||||
| Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?
Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek? Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt, Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt… Szeretnék én, ilyentájt karácsonykor a jóságban hinni, ez minden! Míg énbennem dobog, ritmust ver a szívem, legalább van mibe hinnem. Az életben egyébként, köd borította utakat járom, Ezt rótta rám a sorsom, ez nekem az állandó homályom. De mi is a karácsony lényege? Krisztus születésének emléke? Menjünk mindannyian haza, nézzük, mi van a fenyőnk alatt, Már a kapuban fogjuk érezni... kellemes fenyőillat. A fák alatt biztosan ott lesznek majd az ajándékok, Körülötte emberi szeretet, szívbéli jóságok. A jóság azért ne csak ilyenkor szülesen, ilyen tájon, Ezért is esdek, szívemben és a lelkemben nagyon fájón… Bár én, mint mondtam csak a ködös utamat járom, Este majd gyertyafényben, áttörök a homályon… Megállok én majd a nagy fa előtt, Imát mormogok mindenekelőtt… Tisztelgek e szép szimbólum előtt. Fa alatt, ne legyenek színes hazugságok, Ne csavarodjanak kitekert fonákságok… Ez jó hely, erősödjenek a barátságok. Az ősz már régen levetette a ruháját, A tél meg felveszi a fehér tarkaságát… Mi meg élvezzük szeretteink barátságát. Fenyőfánkon halkan pislog a gyertyafény, Ma már nincs szükség semmire, ami kemény. Mindannyian várjuk az újra eljövő csodát, És szeretettel nézzük a négy adventi gyertyát. Vecsés, 2015. november 2. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
