|
|
|
|---|---|
 |
|
| Öregek leszünk | ||||||
| Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is. Szoknyád meglibben suhogóra, s ?sz fejemen barátpilis. Mellénk az este ül le gyorsan, faggat, mint régi jóbarát - S mi iszunk együtt mosolygósan, köhög?sen meleg teát. Szívünkben még a régi nyíl van, de már jólesik, nem sebez, s ha pápaszemünk összevillan: a közel olyan messze lesz. S a messze olyan közel szárnyal. Megölellek hallgatagon... És vén mesefák illatával száll be a szél az ablakon. | ||||||
| ||||||
