|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nyílnak a lakatok... | ||||||
| Mikor a szív újra érez... tankában!
Szív hét lakatnál, kulcs rég sötétbe veszett. Most mégis nyílik. Viharos a Balaton, Sok levél, vízen úszón… * Csöndes kopogás, idegen, ám ismerős. Remeg már zár is. Vannak heves hullámok, Rajtuk méretes habok… * Rozsdás zár reccsen, egy érzés óvatosabb… Belép és marad. Vihar levert levelek, Nem oly’ emelkedettek… * Szívem ajtaja nyílik, mint sosem előbb. Valaki belép. Habok kicsit jujujok, Velük, bíz nem cukizok! * Azt hittem, nem lesz… de lám, a fény visszatér. Régi sötétre. Tudnám, halak viselik? Ezért néz ki némelyik? * Nem hittem többé, de ő máshogy érkezett. Nem tört, csak várt rám. Hallom, susog a nádas, Békák lakása nádas… * Érzés közeleg, nem kérdez, csak ott marad. Ajkam nevét súg. Gólyák otthon… fészekbe? Nem gondol, jó étekre! * Szívem rég hallgat, de most a csend közepén. Valaki beszél. Nos, eső kezd szitálni, Haza kezdünk indulni… * Lakatról lakat hullott - és nem félek már! Újra szeretni. Na, jó, kicsit megnéztünk… Viharon elmélkedtünk. Siófok, 2025. április 19. – Vecsés, 2025. április 19. -Gránicz Éva- írtam: senrjú csokorban! Alájuk a tanka versek, szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája! | ||||||
| ||||||
