|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy leány | ||||||
| Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti sohse láttok, Vár rám magányos utcák szögletén, Karcsú és izmos, akár egy legény, Nyakamba ugrik s átfog. Elhagyott parkokban ütjük fel tanyánk, Csörg? vizeknél, A lombok felett bujdos az égi láng, Sok csodacsillag néz le miránk, S az a hely szentély. Nagy hárfája ezüstösen villog az éjben, S penget sok régi dalt, S a furcsa pitypang táncol az útfélen, S billeg sok bóbitás banka kevélyen, S a szél sohajt. S egyszerre elhagyja a lány a hárfát, S nem tudom, mire gondol, Ledobja selymes, puha ruháját, Rámfonja testét, rámtapasztja száját, S csókol, csókol... Tán arra gondol: meg kell egyszer halnunk S nem lesz többé kacaj, csók az éjszakán, Lehull a csillag, elporlad az ajkunk, Elfutnak a vizek, meg kell halnunk... Szegény leány... | ||||||
| ||||||
