|
|
|
|---|---|
 |
|
| Érted haragszom, nem ellened | ||||||
| Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltérit?dik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves. Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban, és gy?zvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ? cseng? szív? kalapácsát. Szerszámok égi viharába csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves. Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jöv?r?l szólok, ha akarod, hát csak ama városdaloló gy?zelem után térek meg hozzád, vagy majd a pékek összekötik kenyérvet?, jó lapátjaikat, végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes f?vel elhoznak lassan az ágyadig. Érted haragszom én, nem ellened, nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban, er?sitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves. | ||||||
| ||||||
