Vörös, édes pecsét izzik,
Ajkunk peremére,
Soha nem éreztem még,
Ilyen melegséget.
Szinte lángol a lelkem,
Tűzben ég a testem,
A szerelem mélysége,
Végleg rabul ejtett.
Vörösen izzó pecsét,
Édes, és végtelen,
Elárulja minden létező érzésem.
Szenvedve sírva, ajkunk egybeforrva,
Szeretlek mindvégig, köszönetet mondva.

...

Érzem tekintetedet, érzem kezedet, érzem csókod.
És ha megcsókolak érzem ajkamba a férfit.

...

Ha megcsókollak, akkor úgy érzem hogy
te is szeretsz mint én.
Ajkunk összeér, sok lesz a boldogság,
vidám lesz minden.

...

Szeretlek Édes, szeretlek Téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
Szeretlek Téged, ennyi az egész.

...

Minden ember hiszi,
a jó csók ritka,
de ha helyzet idilli,
korán sem rossz: inkább prímA.

Ha nincsen semmi zűr,
s a lányban nincsen dac,
akkor megszűnik az űr,
s két lélek már egy kupaC.

Két száj találkozása,
immár szent egyesülés,
a jó csók próbája,
nem más mint a nyelvezéS.

A tettek beszélnek,
minden más múlandó,
ha egymással betelnek,
az minden, csak nem hiábavalÓ.

De állj! Micsoda baromság,
írhatnak bármit a költők...
már holnap semmissé lehet a világ,
de a jó csók: az öröK.

...

A csók édes és finom, szeretem mikor Tőled visszakapom. Átjárja testem, a szívem megremeg. Isteni édes a csókod: ez a mindenem! Forró vágy és mellé forró csók, égi ajándék, a szerelem és az élet erről szól. Gyakoroljuk naponta mindig és mindig, felhőtlen lesz a szerelmünk, boldogságunk életünk végéig.

...