|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szegény Zsuzsi, a táborozáskor | ||||||
| Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el t?lem, Vígan álmodott fel?lem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra ?lni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem kvártélyjáig S onnan a kertek aljáig. Indúlt nyelvem bús nótára, Árva gerlice módjára. Csákóját könnyel öntöztem, Gyász pántlikám rákötöztem; Tíz rózsát hinték lovára, Százannyi csókot magára. A lelkem is sírt bel?lem, Mikor búcsút veve t?lem: "Isten hozzád!" többet nem szólt, Nyakamba borúlt s megcsókolt. | ||||||
| ||||||
