Fogadalom percei egy szív érzései nyomán

Leszek a gondolatod, mely tovább építkezik,
leszek az mosolyod mely minden nehéz percen
tovább lendít.
Én leszek az örömöd minden forrása,
gondolataid, érzéseid, vidámságod fényes gyémántja.
A szívemben fellobbanó szikra mely megváltoztatta életem,
Te vagy számomra a tiszta és igaz szerelem.
Had legyek a csók az ajkadon,
Örömben úszó mámoros pillanatokon.

...

Hogy vágyom illatod, ízed,
s miért repít feléd a vágy?
S vonz a lüktető, szép szíved,
karol a gyengéd szavad át?

Öledbe ültet sóhajod,
mosolyod íve hidammá
épül, ha kettőnk közt hagyod,
s válsz a vágyott világommá.

Kéznyújtásnyi boldogságod,
az vagyok... ha nekem leszel.
Életet ád dobbanásod,
s lelkem az enyémhez emel.

Ott karolj, fűzz tenmagadba,
csendesedjen békéd belém,
álmodért küzdj, fel nem adva,
míg Isten nem fektet mellém...

...

Te megfogantál bennem egykoron,
cseppenként azóta is nősz velem,
sóhajom ül hév-dobbanásodon,
szívkamrám örök létezést terem.

Ahogy mécs fénye szobába reked,
úgy ragyogsz bennem, mint tiszta lélek,
átadom mind-rezdülésem neked,
és én... majd, a tieidből élek.

...

Simulnék, ha hagynád... bele ajkad
vonalába, megbújnék csücskének
apró mosolyába, karodba ívelnék,
mint híd, mi hozzád vezet,
s kötném gúzsba engem ölelő kezed...
Ajkam melege keringné körbe
a szádat, hogy minden lélegzeteddel
ízemet kívánjad... felém tárt lelked
küszöbén járnám a táncom,
hogy rám-éhes szíved beinvitáljon...
S lennék éked mind-hajnalon,
hallgatnám dobbanásod dalát,
s fonnálak magam köré,
mint szeretőm íj-derekát...
Fedném hajammal meztelen vállad,
csak te lennél a kvártélyom,
és én a koszt... nálad.

...

Patyolat hálóingem szennyesbe dobom.
Az öregségen csüggedni lenne okom.
Szívbéli társam sebeit pátyolgatom.
Örömódákért az éjt nem hibáztatom.
Pirkadattájt karjaid fészke; honom,
s mint hitvesed, fényharmatom hullatom.

...

Te vagy az én választottam.
Bár én-eddig ismeretlen, távol voltam Tőled,
de nem nélküled.
Mert csendben mikor fájó reggelen munka várt és ébredő valóság rám nyomta terhét,
remény szállt rám, hogy talán egyszer melletted ébredek
és erőt ad nekem titkos éjjeled amit nekem adtál.
Mert már akkor szerettelek,-
elképzelni, szüntelen keresni vágytalak,
mert nem voltam egész nélküled.

...